A kaláka rendszer

A kaláka nagyrészt eltűnt hazánkból. Ezt kell érteni történelmi összefüggésben a kaláka fogalma alatt:

A kaláka egy népszokás, amelyet egy keret létrehozása és a közös munka elvégzése jellemez, és amely egyúttal a közösség támogatásának szokása is. Az elvégzett munka jellemzői szempontjából a kalákák többfélék voltak, az egész közösség vagy annak kor és nem szerint csoportosított képviselői végezték, hogy segítsenek a falubeliek egyikének, ha a munka, amelyet el kellett végezniük, meghaladta egy család munkaerejét.

A kaláka a közös érdekű munkáknak is keretet adott, mint például: utak, hidak építése, rétek, legelők és erdők karbantartása, vagy komplexebb mezőgazdasági és építési munkák. Az építőanyagok (kő, fa, vályog) beszerzése, a házak felhúzása és tetőfedése, a szántás, szénakészítés, aratás, kaszálás és kukoricacséplés olyan alkalmak voltak, amikor a falubelieknek, különösen a fiataloknak „munkába kellett állniuk”. A kalákát általában ünnepnapon tartották, hogy minél többen részt vehessenek benne. Közben a munkát énekléssel kötötték össze. A munka végén tánc következett, és a “kaláka házigazdájának” feladata volt, hogy “megemberelje” a résztvevőket.

A kaláka a munka folyamatában, a romániai falvak parasztjait mindig is jellemző emberségből, szolidaritásból és a kölcsönös segítségnyújtás szelleméből született, és a kölcsönös szolgáltatások folyamatos cseréjét jelentette, amelynek célja a közösség egységének és társadalmi kohéziójának támogatása és táplálása volt. Gyakorlásuk célja nemcsak gazdasági (a munka ütemét növelte, a készségek és a munka ismereteinek átadásához kedvező keretet biztosított), hanem etikai-kulturális is volt. Forrás: Metapedia.org

A mi falunkban a kaláka még mindig elsősorban a takarmánytermelés időszakában és néha a tűzifa előkészítése céljából működik, de már nincs akkora hatása és jelentősége a falu számára, mint a múlt század elején. A mezőgazdaság gépesítése és az építőipari szolgáltatások megjelenése a munka individualizálódásához vezetett, a kaláka kis, szervezetlen csoportokban létezik. Új megközelítés lehet a „mezőgazdasági szövetkezet”, de ez lassabban nyer teret a múlt század első felében erőszakkal bevezetett kollektivizálás történelmi konnotációja miatt.

Egy olyan kis közösségben azonban, mint Kund, a kölcsönös segítségnyújtás és a kölcsönös támogatás elve valódi hatást gyakorolhat, ha felelős szervezeti megoldást találnak, mind a mezőgazdaságban, mind a közösségi élet más területein.